MÉHVIASZ GYERTYA
A méhviasz gyertyák
varázslatos fénye, kellemes méz illata melegséget és bensőséges hangulatot visz
otthonunkba.
Romantikus érzésekkel tölt el
bennünket, bársonyos fényük semmivel sem utánozható, pótolható. A méhviasz
gyertya lángjának melege nyugalommal, örömmel tölt el, így hozzájárul lelki
felfrissülésünkhöz.
Bármilyen eseményt még
különlegessebbé, ünnepélyesebbé tesz. pl.: Kellemes hangulatot teremt egy égő
méhviasz gyertya az étkezőasztalon, akár családi vacsoráról, akár egy kettesben
eltöltött estéről van szó.
A méhviasz gyertyával
telerakott fürdőszobának hihetetlen varázsa van. Piriszkáló fénye, finom illata
megnyugvást hoz egy feszítet tempójú nap után. Hálószobánkba is könnyen
varázsolhatunk meghitt hangulatot a méhviasz gyertyák segítségével, egy, a
párunkkal eltöltött romantikus estéhez
A legrégibb és legnagyobb
hagyománya a karácsonyi gyertyagyújtásnak van. Olyan pillanatok ezek, amit
semmivel sem tudunk pótolni. A gyertyák varázslatos fényei a méhviasz
jellegzetes méz illata az ünnep meghittségét, szépségét hangsúlyozzák,
feltöltik lelkünket, különleges hangulatot kölcsönöznek otthonunknak, és
szeretetet sugároznak. A méhviasz gyertyát nemcsak pozitív hatású ünnepek és
alkalmak során használjuk. Sok esetben éppen akkor vesszük elő, amikor
valamilyen bánat ér bennünket, hiszen a gyertya vígasztalást, reményt is jelent
lelkünknek.
Amikor halottainkra
emlékezzünk gyertyát gyújtunk. Halottak napján felemelő és egyben borzongatóan
különös érzés a gyertyafénybe öltözött temető.
Gyertya-érdekességek
A templomok oltárain égő hat
gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a
szentségeket.
Sokáig azt tartották, hogy a
mennyországban mindenkinek van egy gyertyája – és addig élünk, amíg ez lángol.
A magyar néphitben karácsony
estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a
füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefele szálló füst gyertyájának
tulajdonosai pedig bűnösek.
A "meggyújtani a
viaszgyertyát" kifejezés a szüzesség elvételére utal.
A régi Kínában a gyertyát -
akárcsak a füstölőpálcát, - időmérésre is használták, amely során a leolvadt
rész mennyiségéből kalkulálták ki az eltelt időt.
Méhviasz Gyertya
Mi mindenre használták a
viaszt?
Napjainkban új kultuszát éli
a méhviasz, de nem újkori hagyomány, hiszen gyökerei az ókorba nyúlnak vissza.
Ízisz például Hórusz testét méhviaszban tartósította, ahogy a mítoszból
megtudhatjuk. A görög mondabeli Daidalos méhviasszal ragasztotta össze a
szárnyakat magának és fiának, Ikarosnak, hogy Kréta szigetéről
elmenekülhessenek Minósz király hosszúra nyúlt vendégszeretete elől. Ikaros
azonban túl közel repült a Naphoz, így a viasz megolvadt, a szárny szétesett és
a fiú a tengerbe zuhant. A középkorban vetekedett a méhviasz értéke az aranyéval,
a cserekereskedelemben is használták a mézet és vele együtt a méhviaszt. A
középkori templomokban jelent meg elsőként az ebből készült gyertya, melyet
fűtésre és világításra használtak. Kizárólag állati eredetű viasz létezett
akkoriban, a később megjelenő ásványi és növényi viaszok mellett azonban
eltörpült a méhviasz jelentősége.
Egy évtizede jött divat
újból. Használják a kozmetikában, fényesítőszerként, valamint gyertyának.
Nemcsak szép és természetes a méhviasz gyertya, hanem nagyon kellemes az illata
is. Mindezek mellett egészséges, levegőtisztító hatása van, és kitűnően
alkalmas légúti betegségek gyógyítására.
Gyertyakészítés
A méhviaszt méhészeti boltokban tudunk
beszerezni, vagy egyenesen egy kedves méhész ismerősünktől. A boltban préselt
lapokat vehetünk, melyekből egyszerűen gyertyát csavarhatunk. A lapból a
megfelelő nagyságú részt levágjuk, közepébe egy kanócot helyezünk és a lapot
feltekerjük. Az öntött gyertyák készítéséhez formára van szükségünk, a legjobb
a gumi forma, mert abból könnyen kiszedhető majd a kész gyertya. A viaszt
vízfürdőben fel kell olvasztani, nem szabad közvetlenül a láng felett, majd az
olvadt anyagot bele kell önteni a formába, közepére kanócot helyezni és várni
néhány percet, míg megdermed az anyag. Hasonló figurális öntőformák
segítségével leget különféle díszeket készíteni, melyet a karácsonyfára, vagy
az adventi koszorúra helyezhetünk.
Hajszárítóval melegítsük meg
a lapot hogy hajtogatni lehessen, de óvatosan mert ha túlságosan melegen
szárítjuk megolvad és el tűnnek róla a mélyedések. Ha már elég rugalmas akkor
fektessük rá a kanócot és egyszerűen tekerjük fel, figyeljünk a kanóc vége
2-3cm-re kilógjon, hogy meglehessen gyújtani a gyertyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése