Az ókori görögök és rómaiak tisztító tulajdonságáért és
illatáért kedvelték a levendulát.
Szárított virágja általános rovarűző, leginkább molyok ellen
szokták használni.
Kertben más növény - általában rózsa - mellé ültetve elűzi a
levéltetveket.
Teája idegnyugtató, görcsoldó hatású, de ismert
fejfájás-csillapító, fertőtlenítő hatása is. A levendulavirágokat gyakran
alkalmazzák nyugtalanság, alvászavarok, idegi alapú gyomor- és bélbántalmak
kezelésére. Régóta használják rovarcsípések esetén is.
Kiváló gyógyír reumás fájdalmak, idegzsába kezelésére fürdő
és bedörzsölőszer formájában.
Kellemes illóolaját előszeretettel hasznosítja az
illatszeripar.
A levendula használata és ismertsége majdnem egyidős az
emberiséggel. Több mint 2500 éve használják gyógynövényként, amit írásos
források is rögzítenek. Az ókorban az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei
a növényt mumifikálásra és parfümként használták.
A rómaiak a levendulaolajat fürdésre, főzésre és a levegő
illatosítására használták, és valószínűleg ők adták a latin eredetű nevet
(lavare - mosni, vagy livendula - fakó és kékes), amelyből a mai név ered. A
növény nyugtató és frissítő tulajdonsága, az erős illat rovarűző hatása, és a
szárított növény dohánykeverékekben történő használata szintén emelte a növény
értékét az ókoriak szemében. A római férfiak a közfürdőkben testükre kenték.
Egy
ókori keresztény hiedelem szerint a növény Ádám és Éva Édenkertjéből származik. Egy másik legenda
azt mondja, hogy Szűz Mária egy bokorra helyezte a kis Jézus ruháját száradni,
és az adta az illatot a bokornak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a növényt
miért tartják a gonosz elleni szent védőerőnek. Sok keresztény házban egy levendulakeresztet
akasztottak az ajtó fölé a ház védelmére.
Levendula-illatú mosott ruhák
A növényt valószínűleg először az arabok honosították meg, azután Görögországból terjedt el Európában. I. e. 600 körül érkezhetett a görög Hyeres szigetekről Franciaországba. Jelenleg sokfelé termesztik, pl. Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Angliában. A középkori és reneszánsz Európában a mosó nőket "lavender"-ként ismerték, akik levendulával illatosították a fiókokat, és levendulabokrokon szárították a ruhákat. Ebben az időben sok más gyógynövénnyel együtt a kolostorok "gyógynövény-kertjeiben" termesztették.
Gyógyhatása
A levendulát széles körben alkalmazzák gyógynövényként. Kevés növény dicsekedhet ilyen mértékű nyugtató és relaxáló hatással.
A levendula egy gyönyörű örökzöld félcserje, amely minden évben fantasztikus lila illatos virágokkal örvendeztet meg minket. Gondozása és nevelése igen egyszerű, tavasszal ültessük el a magokat a kert egy napos meleg részébe, így nyár végére már levendulaillat tölti be kertünket.
Ám a levendula nem csak egy szép kerti
virág, de gyógynövényként, sőt akár
fűszernövényként is felhasználhatjuk. A benne található
illóolaj-tartalom, a rozmaringsav, keserűanyagok és csersavak hatása által
válik belőle gyógynövény.
Hatása: nyugtató, epehajtó, étvágyjavító,
gyulladáscsökkentő, és vízhajtó.
A levendulavirágokat akár frissen akár szárítva is
felhasználhatjuk, tegyünk pl. a párnákba egy kevés szárított levendulavirágot,
és máris jobban alszunk éjszaka.
A belőle készült tea más gyógyfüvekkel kombinálva csökkentik
az idegfeszültséget, a szívpanaszokat, de a szédülés és migrén ellen is
hatásos.
A belőle kivont illóolajat ha kockacukorra csepegtetjük,
enyhíti a gyomor- és szívpanaszokat.
Egy fárasztó feszült nap után az illóolajat csepegtessük
bele egy párologtatóba, és este vegyünk egy jó forró levendulás fürdőt, így
szinte azonnal érezzük jótékony hatását.
Fejfájás esetén dörzsöljük be halántékunkat vagy az orrtövet
levendulaolajjal, gyulladásra pedig készítsünk borogatást a virágából.
A levendulaolajjal készíthetünk különböző kozmetikumokat
házilag, és a szárított virágból készült levendulás cukrot használhatjuk
süteményhez, vagy nyári jeges teához.
Ne felejtsük, hogy a levendula nemcsak egy szép illatos
kerti virág, hanem egy igen sokoldalú gyógynövényünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése