Karácsonyi készülődés

A Karácsonyi készülődés talán az év legszebb időszaka.

A szívünk megtelik a várakozás, a készülődés örömével, feldíszítjük az otthonunkat, készülünk a szeretteink megajándékozására, ezt az ünnepet szeretnénk emlékezetessé és bensőségessé tenni.

 

Hangolódjunk az ünnepi készülődéssel az ünnepre!

 

Advent első vasárnapja az András naphoz legközelebb eső vasárnaptól karácsonyig tartó időtartam.

Az advent szó jelentése: eljövetel, a keresztény kultúrkörben Jézus Krisztus eljövetelét, a jóslat szerinti születését várták az adventi időszakban.

Az adventi vasárnapok száma a hetedik századtól négy (előtte csak egyetlen vasárnap volt), és csak az 1570 óta kötelező a teljes adventi időszak az egyházban.

A várakozás egyik legismertebb jelképe az adventi koszorú, melyen a négy vasárnapon egy-egy újabb gyertyát gyújtunk meg: a gyertyák az adventi heteket szimbolizálják. Az első adventi koszorút 1839-ben egy német iskolában készítették egy régi kocsikerékből, melyet 24 gyertyával – 20 kisebb piros, 4 nagyobb fehér – díszítettek fel. Az 1920-as években a római katolikus egyházban – szintén Németországban – már a 4 vagy 5 gyertyás koszorúk váltak szokássá. Ez az első, 24 gyertyás adventi koszorú lehetett az előfutára az első, 1851-ből ismert, kézzel készített adventi naptárnak – szintén Németországból. A kalendárium lényege, hogy elvezesse a gyermekeket és a felnőtteket a karácsony ünnepéig, lélekben felkészüljenek az ünnepre.

 

A naptárak a karácsonyi készülődésben mind a felnőttek, mind a gyermekek számára nagy örömet okoznak, akár készen vásárolt példányok, de leginkább a kézzel készített alkotások formájában.

Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat. 
Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden héten egy-egy újabb gyertyát  kell meggyújtani  a koszorún. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja.

December 4.

Szent Borbála keresztény vértanú emléknapja. A bányászok, tüzérek, hajadon lányok védőszentje. Női munkatilalmi nap, tilos fonni, varrni. Seperni sem szabad, nehogy elseperjék a szerencsét. A női látogató ezen a napon nem szerencsés és nem szabad kölcsönadni sem. Ilyenkor vittek be a házba egy gyümölcsfákról metszett ágat, és ha karácsonyra kizöldült, jó termés ígérkezett.

December 6.

Miklós napja, Magyarországon Mikulás ünnepe. Ezen a napon a gyerekek szépen kitisztított cipőjükbe ajándékot kapnak. A jó gyerekek narancsot, diót, csokoládét, a "rosszak" krampuszt és virgácsot. A legismertebb legenda szerint egyszer Miklós tudomására jutott, hogy egy szegény sorban élő család lányait apjuk paráznaságra kényszerítette, hogy így keressék meg a házasságukhoz szükséges hozományukat. Így azonban a lányok soha nem tudtak volna tisztességben férjhez menni. Miklós az ablakon keresztül aranypénzt dobott a lányoknak, így mentve meg becsületüket. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében.
A Mikulás hagyományosan rénszarvas szánon közlekedik, a finnek szerint egyenesen Lappföldről indul a világ minden tájára.

A Miklós napi ajándékozásnak a magyar néphagyományban is ismertek bizonyos formái. Dunántúlon terjedt el az a hagyomány, hogy a fiúk bekormozott arccal, láncot csörgetve jártak az utcákon, ijesztgették a lányokat, meglátogatták a házaknál a gyerekeket, a háziaktól pedig apró ajándékot kaptak. A hagyományos Mikulás ünnep, ajándékozással, a falvakban csak a XX. század 20-as éveiben terjedt el.

December 13.

Luca napja. A legenda szerint Szent Luca keresztény vértanú, az egyház azonban nem tartja valós történelmi személynek. Neve a latin lux, azaz fény szóból származik. A Gergely- féle naptárreform előtt az év legsötétebb napja volt. A magyar néphagyományban nem annyira Szent Luca, hanem egy rontó nőalak (boszorkány) változata terjedt el. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik. Azt tartják ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok. Az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremtett a jóslásokra, boszorkányűzésre. Ezen a napon bizonyos női munkákat tiltottak, nem volt szabad pl. lúggal dolgozni (mosni), fonni. Ha ezt megszegték Luca kóccá változtatta a fonalat, az asszonyokhoz vágta az orsót. Az udvart felszórták szalmával, szénával. A háznál eldugták a söprűket, hogy Luca ne tudjon elrepülni vele. A bunyevácok fokhagymát tettek az ablakba, ez a rontást távol tartotta a háztól. Volt ahol az istálló bejáratát is bekenték fokhagymával, nehogy az állatokban kárt tegyen Luca. Dívott a Luca- napi alakoskodás is. Ilyenkor fehér lepedőben, bekormozott arccal rémítgették a fiúk a lányokat. A kisfiúk lucázni jártak a házakhoz, szalmán térdepelve mondtak tréfás rigmusokat, jó kívánságokat a háziaktól pedig apró ajándékot, pár fillért Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítés. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. (Más vidékeken nem Luca-széket, hanem Luca-inget készítettek, de a hagyomány lényege ugyanaz volt.)

A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. 

Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. 

Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elovadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak.

Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára. Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj és szemnyílással ellátott sütőtök, magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék. 

December 16.

Nem adunk kölcsön. Az biztos.

A kölcsön elviszi a szerencsét, elviszi a kamatot, a hasznot, a 

messzelátást, az értelmes takarékoságot.

Luca szerint: semmit nem szabad kiadni a házból. Sem egy 

szerszámot, sem egy kanalat, sem egy zacskócska lisztet, sem egy kis 

paprikát, sem egy pumpát.  Egy pohár vizet se. De a pénz a 

legfontosabb. Az összeg inkább gyarapodjon ezen a napon, mintsem 

csökkenjen. Ha jó boltosunk van, nem valami diszkont vagy ABC, 

érjük el, hogy hitelbe adja a boltos, amit mégis kénytelenek vagyunk 

megvenni, például annak ürügyén, hogy otthon felejtettük a 

bukszánkat.

Ha volna kintlévőségünk, legyünk kemények, erőszakosak 

behajtásában, mert a Luca napon visszaszerzett hitel aranynak számít 

a következő évben, és az arany vonzza a többi aranyat, értékállóvá 

teszi vagyonkánkat, ami úgy általában nemigen mondható el a 

forintról a demokrácia nagyobb dicsőségére.

Lehetőleg ne látogassuk meg a szeretőnket. A Luca napi légyott 

azt is jelenti, nem becsüljük valódi értékeinket. A szerető minden más 

napon értéknek, jókedvnek és örömnek számít, de mivel nem a mi 

valóságos vagyonunk, inkább költséges szórakozás, ráadásul 

ellenőrizetlenségében más vagyona is lehet párhuzamosan, amit ő kap 

azt kiadjuk a házból. 

A jó szónak is a családon bévül kell maradnia. Luca tudja, a jó 

szóval, a kedvességgel, a gyengédséggel nehéz bánni a nehéz időkben, 

így tehát azt tartja, ami ugyan nem hangzik el otthon, de nem viszik ki 

a házból, az a házé marad és gyarapszik. Gyarapodhat.

Luca emberből van csinálva. Butaságot nem követel.

December 17.

Bontani, rontani, fosztani, dönteni, borítani, fejteni, nyitni, 

szétszedni, nyűni, rombolni, elpucoválni, szétkapni, eltakarítani = yes! 

Így fogalmazna egy angol-amerikai nyelvterületről idetévedt Luca. 

Érkezik is természetesen. A boszorkányok nagyasszonyát az 

átkosban sem tarthatták vissza zöldávósok, speciálisan képzett 

határőrök, vasfüggönynek nevezett rozsdás szögesdrótok, ilyen és 

olyan titkos ügynökök, besúgók és kisúgók, pártemberek és párton 

kívüli pártemberek. Söprűjét senki nem tükrözgette alulról, oldalról, 

senki nem állíthatta szerelőaknára. Ha kedve volt tett egy kört a határ 

fölött, bár sok értelmét nem látta a körözésnek, mert már várták Szent 

Gellért hegyén is, és Tokajban is a hazai boszorkányok. Ha 

információt akart, nem nézett, hallgatott inkább. Hallgatta a 

beszámolókat.

Tehát: bontani nem csak hogy szabad a sok-sok tiltás között, de 

kötelezően javallott.

Ami elromlott, de csak halasztódik a ledöntése, soha nem jut rá 

kedv, idő és erő, a következő évet is árnyékolja.

Leszedni a cserepet a régi, használatlan, kertvégi budiról, 

fölfeszegetni a téglákat, lekalapálni róla az öreg maltert, 

felsorakoztatni szépen. Elbontani a telekben, őszi esőkben pusztuló 

üres nyúlólat, félrerakni a valamire jó lesz akácdeszkákat. Kilökni az 

ablakon az évek óta kerülgetett, rozoga szekrényt, rozsdás mosógépet, 

levagdosni a már soha ruhaként nem funkcionáló nadrágokról, kinyúlt 

pulóverekről, penészes zakókról a gombot, csatot, pántot, tűzre a 

rongyokkal, tízéves újságokkal, egyéb helyfoglaló, lejárt értékű 

szeméttel.

Száz és száz füstszalag bodorodjon az ég felé amikor Luca elrepül 

a fekete akácokkal díszített fehér táj fölött, hadd dobbanjon meg a 

szíve: Lám, hát helyet csinál az újnak az én kedves, szorgalmas 

népem.

December 18.

A fokhagyma Luca mama külön trükkje. 

Luca szerint már előző este fokhagymát kell enni. Reggel megint. 

Csak úgy pusztán, minden nélkül. Erősíti a gyomrot, megszünteti a felfúvódást, szelet hajt, görcsöt csillapít. Megelőző gyógyszere a spanyolnáthának. 

Férgek ellen igen hatásos, menekülnek a bélférgek, mint az eszelősök, 

ha összefutnak a fokhagymával valamelyik kanyarban. Az 

érelmeszesedés kényelmetlenségeit enyhíti. Köptető, vizelethajtó, és 

még egy sereg betegséget gyógyít, megelőz, enyhít. 

De bekeneti a kilincseket. Az ágylábakat. Bekeneti a szoba négy 

sarkát. 

Luca mama saját magától óvja a meztéllábas embert?

Nem. Dehogy. Azt mondja, aki becsül engem, betartja 

szabályaimat, azokat segítem, megőrzöm őköt egymásnak. Aki pedig 

nem becsül, az az ő dolga. De rajtam számon semmit ne kérjen. Luca 

tudja, az ürdöng ott fickándozik minden pillanatban. Kísért bennünket. 

De ez az a nap, amely a jövő évet meghatározza, tehát ha más esetben 

engedünk is a test csábításának, a gonosznak, ma ne tegyük. Ne 

tehessük. 

December 19.

Eljutottunk a hetedik naphoz. A tizenháromból. A hetedik 

székalkatrészhez a tizenháromból. Három láb, három keresztléc, + 

ülőke. (A maradék hat leeső darabka, kézzel faragjuk vagy az 

ülőkébe vágott lyukakból, vagy a lábak illetve keresztlécek 

hulladékából.) Vegyük hát sorra, mely 13 jelzésértékű szimbólum 

közül választhatunk az ülőke lapjára, amellyel helyünket, helyzetünket 

mutatjuk meg Lucának. Rajzolhatjuk, véshetjük, festhetjük, kinek mi 

esik jobban. Hazudni a választásban nemigen érdemes, Luca pontosan 

tudja, mi van, még nálunk is jobban tudja, minthogy látja a jövőt, mi 

pedig nem. Mondunk valamit, amit ma  évekre szólóan érvényesnek 

gondolunk, pedig már holnap érvénytelen.. 

1."Látod, kedves néném, így vagyunk mink az urammal, ilyen 

jól, de azért köszönöm, hogy figyelsz ránk."

2."Egy virág vagyok, egy ártatlan, kedves virág, Luca. Rám 

nem érvényesek a mondások. Csak a többi nőről szólnak."

3."Igazad volt, Luca néni: kétszeres szilárd körrel, 

megerősített védelmi gyűrűvel kell védeni azt, amit megszereztünk."

4."Ilyen évem volt, köszönet a komenistáknak, mégis itt 

vagyok és örülök, hogy látlak, Luca, drága!"

5. "Ilyen évem volt, köszönet a komenistáknak, mégsem 

feledkezem meg a névnapodról, te édes boszorkány! Köszöntelek!"

6."Egy körben másik kör, tartson ki a szerelem, Luca!"

7."Bűbáj ellen körben pont, csirkét, lovat meg nem ront.

            Hernyók, lárvák, kóbor nyüvek, szentelt körben 

elkerülnek."           

8."Luca mama, ez itt a világkerék. Mi megyünk, te maradsz. 

Igy kell lennie, ha így van megcsinálva."

9."Ekkora gyászom volt az évben, Luca. Te okoztad? Volt 

valami bűnöm tavalyról? Jelezhettél volna."

10."Szeretnek, Luca, akárha mohamedán volna az uram. Igaz, 

sokat nem szólok bele a gazdaságba. De soha nem is akartam. 

Csókoltatom a bicsérdistákot meg a feministákot. Add át nekik, 

szívem!"

11. "Tiszta tüske vagyok minden felé. Féltem, amim van, amit 

elértem."

12. "Éjfél van, Luca, a te órád. Nem látunk megint egy évig. 

Vigyázz magadra, le ne fordulj a söprűről, el ne üss valami Iljusint, 

mert kit várunk jövőre, ha bajod esik!" 

13. "Mindig szétfelé megyünk, csak tőben össze vagyunk 

csukva, Luca, aranyom. Jó, hogy így van, lehetnénk fejjel is 

összecsukva, akkor oszt úgy mennénk, mint a sziámi ikrek."

A szimbólum ezer és egy dolgot jelent a szék ülőkéjén. 

December 20.

Az alapokon túl talán nem nagy merészség szót ejteni a 

kotlóvarázslásról, annak feltételeiről, hátteréről.

Természetesen termékenységi varázslás ez is, mint a Lucához 

kapcsolódó varázslatok, bűbájosságok, vajákolások, garabonciálások 

valamennyien.

Ha a szomszédasszonyról gyanítom, meg akarna rontani, kivédem, közben én rontom őt.  

De a kotlóvarázslás nem ennyire szigorú ügy, nem lapul az alján 

néhány milliárdocska. Kivégzés sincs eredetileg beiktatva. Esetleg 

ijesztgetés. Ráförmedés. Ki-ki hite szerint. Persze a végén, ha minden 

hiába, fazékban végzi a lusta kotló.

Egyik asszony este hétkor leül, s azt szavalja: "Édes tyúkom tojj, 

koty, koty! Másé ne tojj, ne koty, koty!"Másik asszony napkelte előtt 

apróra tört lopott szalmával dobálja meg a tyúkokat, de előtte elás 

egy záptojást a rivális kertjében. Egy harmadik lopott forgácsot rak a 

tűzhely négy sarkára, hogy úgy pattogjon a tyúkból a tojás, mint a 

forgács. Világos dolog, nem elég, ha az enyémek tojnak, mint a 

krokodil, az övé ne tojjon, mert ha sok a tojás, kevés a haszon. (Lásd: 

burgonyamizéria) A gazdasági verseny nem asszonyjáték. Sok múlik a jó 

kakason.

December 21.

Tehát mi a helyzet akkor, ha minden van, tyúk, tojás, jó esztendő, 

kedvező feltételek, csak éppen kakas nincs. Ott a tojás hegyibe, 

kotlik a tyúk, dugdossa, rejtegeti a tojásokat, készíti a fészket, közben 

nem vette észre, kakas meg sehol. 

Egy remek, masszív, nagypofájú tarajas, aki mindenféle futkosás, 

kergetés, dühös kukurikú, haragos tarkócsípés, hátkarmolászás után 

bepöttyinti a magot.

Enélkül rántotta, tojáshab, sütemények, rakott krumpli, rántott 

leves, szabadon választott, de csirke ritkán lehet a tojásból.

Tehát: mi van ekkor? Tyúk van. Vágy akad. Idő van. Helyzet 

(lauf) is.

Luca napnál nincs megfelelőbb, hogy szerezzünk egy megfelelő 

kakast. Persze figyelemmel tudására, természetére, energiájára, 

egyszóval kifigyelve, mit tud. 

Ahhoz, hogy a kakas felfigyeljen - ha nem tenné - tyúkjainkra, és 

értékelje őket a következő asszonyi technikák alkalmatosak. Éjszaka 

cukros vízzel, meszelővel permetezi őket. Vagy: reggel, amikor 

kisorolnak az ólból, mézzel bekeni a hátukat. Vagy ráparancsol az 

urára, álljon fel a szemétdombra, és kukorékoljon hatot (ettől a tyúkok 

megzavarodnak, a kakashoz rohannak védelemért, akinek igen 

tetszik a dolog,  nincs aktívabb,  mint egy önbizalmában meg nem 

roppant kakas.) Persze egyszerűbb változatok is ismertek. 

Jobbágyiban a gazdasszony három üres zsákot dob a vállára, baltával 

bezörög a tyúkólba, beszól: Te kokas! Ha ezt a három zsákot tele nem 

tojják a tyúkok, evvel a baltával vágom le a fejed!  Ettől a kakas úgy 

megrémül, éjjel nappal hajtja a tyúkokat, szórja a magot.  

December 23.

Luca tudja, rendben, hogy türelem, család, összetartozás, 

hagyománytisztelet, helyismeret. Rendben, az ember ismeri feladatait, 

kötelezettségeit közvetlen környezetében, tágabb környezetében, a 

Földön, a világegyetemben (csak hogy túlzásba ne essünk).

Luca tudja, a feladatok nehezek.

Luca tudja, mi aranyozza be a napokat, az erőfeszítéssel teli 

heteket. Valahol már mondtam: Luca emberből van. Éppen úgy érez, 

mint a földi ember, de számtalan évenek, tudásának és 

tapasztalatának köszönhetően esze olyannyira fölszaporodott, hogy 

nincs az a messiás politikus, aki milliomodrészével rendelkezne. 

Luca okos. Ismeri a múltat és a jövőt. Minden halandó ember 

múltját és jövőjét. És ha ezt nem mondja el, csak két- illetve 

háromértelműen jelzi, mit tegyél és mire várhatsz, az is nagy eszét, 

végtelen bölcsességét bizonyítja.

Tudja, mire képes a szerelem. Mire a hiánya, az egyedüllét. Ezért 

nem felejtette ki 13-napos programjából a szerelmi jóslást. Akit jó hír 

köszönt, azt viszi magával, vele nyitja a következő esztendőt. És nem 

mindegy a jó remény.

Például a dió. Luca napján a lányok diót kötnek zsebkendőjük 

sarkába. Karácsony böjtjében felkelés után az ablakban feltörik, és 

szép lassan eszegetve várják, ki megy az utcán. ha legény, ő lesz a 

jövendőbeli. Ha öregebb a pasi a kelleténél, a neve lesz a 

jövendőbelié. El lehet játszogatni ezzel, ha egy faluban él - mondjuk - 

hetven választható János. Faluszéli leány számára nem alkalmatos a 

dió, ugyan ki ballag el faluszéli ablak alatt, hacsak a részeges kondás 

nem? Luca megoldja: "Vágj egy somfaágat, tedd vízbe, hogy 

karácsonyig kizöldüljön. Az éjféli misén érintsd meg vele titokban a 

kiválasztott legényt, és várd őt." 

December 24.

Székünk alkatrészei elkészültek. Ülőke-korong a szimbólummal, 

három fúrt lyukkal, három láb ugyancsak hárommal, merevítőlécek-

botok, és az azokat rögzítő pálcikák. Fogunk egy kalapácsot, ügyesen 

összeállítjuk. 

Minden darabkát név, születés szerint ismerünk. Tudjuk, melyik 

vonatkozik ránk, melyik életünk társára, melyik felelősségeinkre, 

melyik ellenségeinkre. Azt is, melyik darabbal kínlódtunk a kelleténél 

többet. Azt is, melyiknél szúrtunk a tenyerünkbe. Azt is, melyikhez 

kértük a gyerek segítségét, mert nem boldogultunk a cigányfúróval, a 

deszkalap kitáncolt alóla a hokedlin.

Végiggondolhattuk, amit legalább évente egyszer végig kell 

gondolnunk: "Hogyan volt, hogyan van, hogyan lesz?" És persze: 

hogyan szeretnénk.

13 órakor könnyű ebéd. Utána 66 perces könnyű szundikálás. Ha 

egy mód van rá, ne egyedül dőljünk le, mert idegesíti a másik délutáni 

alvása azt, aki éppen duzzogva mosogat. Oldjuk meg. 

Az éjféli keresztút privát ügylet, egyedül kell mennünk, hogy ne 

kotorjon bele semmi zavaró. Ha félünk egyedül a szeles éjszakában, 

fütyörésszünk, mint gyerekkorunkban. Egy-egy szélroham dallamot 

fújva rohan át a telegráfdrótok közt, a dallam bennünk van, a dallamot 

már 13 napja fújjuk. Ő Luca. Felpattanunk a székre. Ha látni akarjuk 

arcát, kezét, testtartását, lobogó szoknyáját a seprűről hosszan 

lobogva, láthatjuk, nem tagadja el, nem távolodik. Luca tudja, 

folyamatosan látjuk, amit akarunk.  Az egész: móka és kacagás. Az 

egész arra van kitalálva, hogy az ember tudja, mi a dolga a földön. 

December 29.

Hitetlen Tamás apostol napja. Tamás nem hitt Krisztus feltámadásában, ezért Pünkösd után Jézus megjelent neki, és megmutatta sebeit. A magyar néphagyományban az ezen a napon vágott disznó háját eltették, mert úgy tartották gyógyítja a keléseket. Másutt attól tartottak, Tamás megöli a baromfiakat, ezért ezen a napon mézet szenteltettek, azt adták baromfivész ellen.